Lukács Tamás jóvoltából lehetőségem nyílt részt venni a Buji Táncsics Vadásztársaság által biztosított nevelt vadkacsa vadászaton.
Arra kérném a kedves olvasót, hogy amennyiben a történet hosszúra sikerült, és feladná valahol a közepén, a tanulságokhoz még görgessen le mert úgy ítélem meg sok hasznos tudással gazdagodtunk ezen a napon.
Visszatérve a történet eredeti fonalához.
Már tavaly is irigykedve néztem, hogy Lukiék mindössze hatan, kilenc kacsát tudtak terítékre hozni.
A lövéseket követően a kacsák visszarepültek a tóra.
Ekkor kicsit el voltam keseredve. Attól tartottam, hogy egy ilyen jó lehetőségem adódott, és most lehet, hogy a végén, csak kacsa nélkül kell hazatérjek.
Annak viszont kifejezetten örültem, hogy Imrét boldognak láttam, és a tegnap éjszakai kinti gyakorlásra, meg kölcsön vesszőkre, meg kényelmetlenségekre ezentúl már nem fog problémaként tekinteni.
Ezt követően indult a második kör.
Egy kocka alakú tóra mentünk, ahonnan a kacsák már nem repültek el máshová. A tó teljes területe egy hektár volt, a kacsák pedig megpróbáltak a lehető legtávolabb maradni tőlünk.
Szerencsére Imre barátomat is be tudtam ajánlani erre a vadászatra, ami azért is volt fontos, mert tudtam, hogy még ő sem lőtt vadkacsát semmilyen formában.
A vadászatra Nyíregyházától nem messze került sor, így reggel Debrecenből indultunk.
A fáradtságot leszámítva minden rendben is lett volna, ha nem egy 30 perces hasmenéssel indul a reggelem.
Szerencsémre korábban keltem a megbeszéltnél, így a szenvedés után még volt időm, hogy elmenjek a konyháig egy két feles házipálinkáért, illetve néhány széntablettáért.
Nagyon nem volt ideális a helyzet, de féltem, hogy ha erre nem megyek el, jövőre lehet nem fogok tudni, vagy nem is hívnak aztán így vagy úgy de vadkacsa nélkül maradok.
Mivel erre a vadkacsára jobban vágytam, minthogy elálljak a lehetőségtől egy esetleges fél nap, hideg erdőben guggolás miatt, beraktam egy csomag wc-papírt, odaadtam Imrének a kocsi-kulcsot és el is indultunk vadászatunk helyszínére.
Az érkezésnél felvázolták a tervet. Két részből állt.
Az első körben a vadászok beállnak a kukorica szárak közé, majd a kacsák nevelője, traktorral húz egy hosszú csíkot kukoricával a szárak között kialakított nyiladékon.
Amikor a kacsák végigsétálnak ezen a nyiladékon, és minden vadász elé esik majd egy-két kacsa, indul a lövés.
Ekkor valószínűleg a kacsák majd visszarepülnek a tóra.
A második körben pedig mi is bemegyünk a tóhoz, és megpróbáljuk egymás elé mozgatni a kacsákat úgy, hogy közben senki se essen a másik lővonalába.
El is indultunk megvalósítani.
Korábban Luki említette, hogy sok vesszővel készüljünk mert sok lövési lehetőségünk lesz. Én ezt nem is apróztam el, vittem két íjat is.
A csigás íjamat 10 vesszővel és a reflex íjamat 12 vesszővel.
Az elképzelés az volt, hogy ha repül a kacsa, reflexel íjjal lövök rá, ha a földön áll vagy úszik akkor pedig a csigás íjjal. Ennek a vége inkább az lett, hogy gyakorlatilag repülő kacsára nem lőttem, de úszó és álló kacsára kb. 24 vesszőt lőttem ki.
Az első körben beálltunk a kukoricásba, és vártunk arra, hogy a kacsák végigérjenek úgy a vonalon, hogy mindenki elé jusson belőlük.
Ez be is következett.
Ekkor már dolgozott bennem az izgalom. Illetve a betegség miatt még egy kissé reszkettem is kótyagos voltam. Így vagy úgy az első lövés alkalmával hiába volt előttem több kacsa is 2 lövést tettem, de egyik sem talált.
Pontosabban mondva az egyik súrolt.
Imre barátom viszont már az első pár percben elejtette az első kacsáját.
Mindazon túl, hogy szép lövést tett, egy nyílós heggyel lőtt ami gyakorlatilag azonnali elejtést biztosított.
A hegy amit használt, és a kacsa amit elejtett:
A lövéseket követően a kacsák visszarepültek a tóra.
Ekkor kicsit el voltam keseredve. Attól tartottam, hogy egy ilyen jó lehetőségem adódott, és most lehet, hogy a végén, csak kacsa nélkül kell hazatérjek.
Annak viszont kifejezetten örültem, hogy Imrét boldognak láttam, és a tegnap éjszakai kinti gyakorlásra, meg kölcsön vesszőkre, meg kényelmetlenségekre ezentúl már nem fog problémaként tekinteni.
Ezt követően indult a második kör.
Egy kocka alakú tóra mentünk, ahonnan a kacsák már nem repültek el máshová. A tó teljes területe egy hektár volt, a kacsák pedig megpróbáltak a lehető legtávolabb maradni tőlünk.
X-el jelöltem a vadászokat. A K-betű pedig a kacsák helye volt.
Két vadász megindult a sarok felé, hogy így vízre kényszerítsék a kacsákat amik majd később megindultak a közben helyet foglaló többi vadász felé.
Nos, itt is elkövettem néhány hibát.
A legelső az volt, hogy a víztükrön a távolság becslés nem úgy ment, mint reméltem. Azok a kacsák amikre úgy gondoltam, hogy 40-45 méterre lehetnek, olyan 50-60 méterre voltak.
Mivel a víz ugye teljesen sima, így ami rajta van, nagyobbnak és közelebbinek tűnik.
Így hibás távbecsléssel egyből el is lőttem a csigás íjam vesszőiből a legjobbakat, és néztem ahogy mindegyik a kacsák alatt csapódik a vízbe.
(Nem, nem ugyanarra a távra lőttem mindig alá, hanem közben közeledtek, és mindig (rosszul) felülbíráltam az előző távbecslésem.)
Így a végére amikor már csak két vesszőm maradt, az utolsó előttivel eltaláltam egy kacsát ami kb 40 méterre lehetett.
Judo hegy volt a vesszőn.
Ezzel a heggyel azt értem el, hogy a kacsa hátában benne maradt a vessző majd sebzetten úszott tovább.
Az utolsó vesszőmmel rálőttem erre a sebzettre, amivel eltalálni nem sikerült de közben kilőttem a hátából a benne lévő korábbi vesszőmet, és azon már pengés hegy volt, ami ketté is vágta azt a korábbi vesszőt.
Valamivel később ezt a sebzett tojót szerencsére terítékre is tudták hozni.
Így ért véget az első kör, amiben ismét nem sikerült egy kacsát sem lőni.
Ekkor már úgy éreztem, hogy szorul a hurok…
A többiek szerencsére egészen szépen szerepeltek, így az már biztos volt, hogy a terítéken szép számban jelennek majd meg a vadkacsák.
Ekkor világosítottak fel arról is, hogy a tó amin vadászunk 100 méter széles, és 100 méter hosszú, így a sziget ami a közepén van, nem 40, (mivel nem a parton álltunk közvetlenül hanem attól 10 méterre) hanem 50 méterre van.
Ez azonnal rávilágított számomra, hogy mi okozta azt a rengeteg hibázást.
Egyébként úszó kacsát, szögben lefelé lőve a vízen eltalálni nem is egyszerű.
A találati felület az úszó kacsa esetében szerintem megközelítőleg 5-7 centi lehet, és ha a távolság becslésében keveset is tévedsz az egy alá vagy egy fölé lövés lesz nagyon könnyen.
Érdemes lett volna a zsebemben tartani a távmérőt, de valahogy egész nap olyan gyorsan történtek az események, hogy nem szántam ídőt arra, hogy érte menjek a kocsihoz.
Miután mindenki kilőtte a vesszőit megkezdődött a kacsák és kilőtt vesszők összegyűjtése. Erre a feladatra egy kajak állt a rendelkezésre, és egy mellcsizma. Nagy szerencse, hogy Imre lábára pont jó volt a csizma (43) és nem nekem a 46-os lábammal kellett beszuszakolni magam.
Luki és Imre hősiesen bevetették magukat a vízbe, illetve a vízre.
Ezúton is ezer hála az önfeláldozásukért! 🙂
Egy felfújhatós Dechatlonos kajak egyébként ide hasznos lehetett volna esetleg. Bár nem tudom, hogy a vesszőket vadászheggyel mennyire biztonságos belepakolni.
Mondjuk egy műanyag vessző tartó csövet bele lehet még lökni 🙂
Miután összeszedtük a kacsákat és Imi már 4 kacsánál járt amikor én egynél sem, kezdtem igazán kétségbe esni.
Eldöntöttem, hogy legközelebb inkább a biztosra megyek és nem kockáztatok meg távoli lövéseket.
A második körben már nem álltunk el, hanem minden vadász elindult a sarokban lévő kacsák felé.
Mivel én még addig nem jártam sikerrel, a többiek előre engedtek, így nekem jutott a lehetőség az első lövésekre, amíg a kacsák még a parton voltak.
Most viszont végre nekem is sikerült magamra találni.
Az első kacsám a parton állt a víz mellett. Tőlem 30-35 méterre lehetett és az egyik nyílós heggyel szerelt vesszőm a nyakán találta el. Így a lövés után azonnal elcsendesedett.
Ezt követően egy a nagyobb csoport kacsa közé lőtt vesszőm földbe csapódása előtt 2 kacsát marasztott helyben.
Idő közben a kacsák is elindultak a tó túloldalára. A vízből még további két kacsát sikerült meglőnöm még a part közelében.
Sajnos ez a kép több szempontból sem megfelelő. A sapka még rajtam volt és a kacsák sem voltak szépen, szép helyre elhelyezve.
Erre egyetlen mentségem talán, hogy még tartott a vadászat, én pedig csak gyorsan szerettem volna megörökíteni a pillanatot. Tudtam, hogy a végén méltó teríték készül és nem akartam feltartani a többieket. A két íj miatt pedig nem fért a sapka a kezembe. Az elejtett kacsáimat mind csigás íjjal ejtettem el.
A többiek is kilőtték a vesszőiket majd egy gazdag terítékkel befejeztük a második “hajtást” is.
A vadászat során senki sem maradt eredménytelen, és a legszebb lövések, úgy gondolom, azok voltak amik sebzett kacsákat váltottak meg szenvedéseiktől.
Bár a vadászat, vadászati szempontból nem volt kiemelkedő, hiszen nem kellett sok kitartással és fortéllyal túljárni a vad eszén. Nem kellett napokig figyelni, hol lehetne az a les, amihez közel, majd leszállnak a kacsák. Ott elbújni korán majd várni mikor érkeznek a tóra. Végül egyetlen lövéssel elejteni vagy elhibázni egy kacsát, és nézni ahogy felszállnak a többiek. Mégis úgy gondolom, hogy rengeteget lehetett tanulni.
Gyakorlatilag egyetlen alkalommal 20 – 25 lövés tanulságát le lehetett vonni, és ebből a tekintetből, és abból, hogy kacsát is vihettünk haza mégis egy egyedülállóan hasznos vadászatnak ítélem meg.
Mindemellett egy olyan napon vehettem részt a barátaimmal, ami úgy érzem jelentősen közelebb hozott minket egymáshoz. Tekintve, hogy a vadászíjászok csapata még nem is annyira népes, úgy gondolom, fontos, hogy összetartsunk. Ezt az összetartozást is kétségkívül erősítette ez a Bujon megrendezett kacsavadászat.
A vadászat végére a terítéken 44 kacsa szerepelt.
Én még a legvégén egy a kerítés mellett sebzetten sétáló gácsért lőttem meg. Ő lett hát a hatodik kacsám. Akinek végül közvetlen közelről adtam le mégegy kegyelem lövést is.
A vadászat végén Imrével és velem együtt 7 ember lépett be a vadkacsavadászok csoportjába.
Mindenkinek gratulálok, aki azon a napon szép lövésekkel vadkacsát hozott a terítékre!
Még egyszer köszönöm Lukács Tamásnak, hogy meghívott erre a nagy terítékű vadkacsa vadászatra.
A jövőben annyit csinálnék másképpen, hogy 1-2 elejtett kacsa után amit szívesen hazaviszek, már csak sebzettre tennék lövést. Ezek a lövések általában nagyobb kihívást jelentenek és kétség nélkül dicséretesek is. Sajnos most még az első vadászatomon és volt, hogy a valószínű sebzett kacsa hibázás helyett egy biztosabb ép kacsa meglövését választottam. Ezen változtatni fogok.
Tanulságok
– Nekünk Imrével több hegyet is kipróbálva (blunt, judo, cheap-shot, 2-3 fix pengés, nyílós) a nyílós hegyek szerepeltek a legjobban a vadászaton. Úgy ítéltük meg, hogy egy ilyen találat esetén kerül a legnagyobb eséllyel szenvedés nélkül terítékre a vad. (Nyilván tökéletes lövés esetén mindegyik hegy működött)
– A vízen a távbecslést gyakorolni kell, mert nagyon becsapós tud lenni. Vízen való vadászat esetén lehetőleg mindig legyen nálunk távmérő.
– A célzással soha nem szabad kapkodni!
– Lehetőleg várjuk meg, hogy a kacsák minél közelebb érjenek hozzánk és amikor már úgy ítéljük meg, hogy a “legközelebb” vannak, akkor lőjjünk.
– Imrének meg nekem a kacsa nyúzás és darabolás is egy új tudományág volt. Ezt leírni részletesen nehéz lenne, így arra buzdítanám azokat, hogy akik ebben esetleg még kevésbé gyakorlottak, látogassanak el erre a vadászatra.
Extra 🙂
Külön köszönet Fazekas Gergőnek aki a vadászat után segített nekünk a kacsák pucolásban és darabolásában és gyakorlatilag oktatói jelleggel avatott be minket ebbe a tudományba.
Szintén neki köszönhetjük, hogy vadászat után kipróbálhattuk a Országos Magyar Vadászkamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Területi Szervezetének tulajdonában lévő szimulációs programot, aminek segítségével még gyors sörét lövészeti gyorstalpalón is részt vehettünk. (Ezt a programot egyébként más is kipróbálhatja akik megkeresik a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Területi Szervezetet).
Még egyszer köszönjük Fazekas Gergőnek!
