Nem is olyan régen új íjat vásároltam. A régi tulajdonost Gábort, akkor még csak Facebookról ismertem, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy izgatottan várjam a találkozást. Előítéleteim helyesnek bizonyultak és Gábort jobban megismerve egy közvetlen, kedves, jókedvű és vadászatban mesteri szinten jártas ismerőssel lettem gazdagabb.
Az új íjam mellett pedig egy vadászatra szóló meghívást is magammal vihettem. Tekintve, hogy a hely elképesztően gyönyörű és a vadbősége felől egy csepp kétségem sem volt, hiszen szinte hetente jöttek a videók bikákról, amik a falu utcáin is előfordulnak nagyon menni szerettem volna, viszont a következő találkozásig az esküvőszervezés miatt pár hónapnak el kellett telnie.
Megérkezés után hamar kiderült, hogy a területre, ami festői szépségű és a ház mellett kezdődik, quaddal fogunk majd kijárni vadászni. Ekkor már tudtam, hogy ennek a hétvégének bármi legyen is a vége nekem már biztosan tetszeni fog. Ezt azért mégsem mertem elmondani, nehogy úgy tűnjön, hogy nem is próbálkozom a vadászattal. Amiben bár lehet, hogy néha gyanús, de minden porcikámmal azon vagyok, hogy sikerrel járjak. Nem mondanám, hogy elkerül a szerencse, de az eredménytelen hétvégéket (saját hibából vagy a körülmények miatt) azért már nehéz lenne összeszámolnom.
Egy ideje már nem is keserít el, ha épp a lövés elmarad, hiszen élmények sokszor akadnak anélkül is. Most viszont láttam Gáboron, hogy nagyon szeretné ha nem mennék haza üres kézzel. Én pedig nem szerettem volna csalódást okozni neki.
Korábbi vadkamera felvételeken láttam babos malacokat, jeleztem is finoman, hogy még babos disznót sosem lőttem, de teljesen őszintén nem mertem nagyon elkötelezni magam a cél mellett mert nagyobbnak tűnt, mint, amit jó eséllyel meg tudok valósítani.
A hétvégét azzal kezdtük, hogy végignéztük a vadászatok lehetséges helyszíneit. Megbeszéltük, hogy milyen fákat tartanánk alkalmasnak a vadászatra, illetve azt is, hogy hol, mikor és milyen volt a mozgás az elmúlt néhány napban.
A terv az volt, hogy péntek este, szombat reggel-este és vasárnap reggel fogok-fogunk vadászni. A helyeket látva szinte biztos voltam benne, hogy a négy alkalom során nem fog elkerülni a vaddal való találkozás.
Első vadászat - péntek este
Az úton felfelé igazán örültem neki, hogy elkezdtem beülőből vadászni.
Sokkal egyszerűbb volt azzal feljutni a lesig. Korábban pár száz méteren is végig zörgött a famászó les. Arról nem is beszélve, hogy jelentősen nehezebb is volt a beülőnél.
Persze mindennek megvannak az előnyei és hátrányai, de most ismét azt éreztem, hogy jó döntés volt beruházni erre a felszerelésre.
Sajnos valamiért a tökéletes mászást ritkán sikerül kiviteleznem. Hiába a több mint száz mászás valami mindíg akad.
Vagy egy ág, ami épp útban van, ami miatt nem látok ki vagy mászni nem egyszerű. Vagy leesik a fűrész, vagy összegabalyodik a kötél.
Most egy új problémával szembesültem… Az érzéseimet szépen nem tudnám leírni… Mivel hangoskodni sem tudtam kénytelen voltam némán tűrni, ahogy az utolsó méteren csak megoldottam, hogy újra le kelljen másznom.
Szerencsére a nehézkes feljutásért egy fél óra múlva már érkezett is a kárpótlás. Egy csapat muflon formájában. Komoly félelmeim voltak, hogy hamar ki fognak szúrni mivel 6-7 méternél nem lehettem magasabban, de valamiért mégis teljesen elkerültem a figyelmüket.
Az még csak hagyján, hogy a 20 méterre lévő szóróról-dagonyáról nem vettek észre, de később az egyik anyajuh és bárány közvetelnül alattam, tőlem 3 méterre pihent. A bárányt alattam szoptatta az anyja. Úgy gondolom, hogy ezek az élmények azok, amik igazán különlegessé teszik a vadászíjászatot. A vadtól karnyújtásnyira megfigyelni az életüket elképesztő érzés.
második vadászat - szombat reggel
harmadik vadászat - szombat este
Odafelé menet minden simán ment. A leshelyül szolgáló fámra is zökkenő mentes volt a feljutás.
Majd megkezdődött a várakozás.
Először 2 róka ment el a velem szemben lévő hegyoldalban. Próbáltam a sípommal közelebb csalni őket de hiába.
Később egy harmadik róka is mászkált a hegyen. Arra is sípoltam, az sem ragált rá…
A probléma csak az volt, hogy közben hallottam, ahogy fúj a koca és azt is láttam hőkamerával, hogy kezd eltávolodni a szórótól.
