Tapasztalatlan szajkók

Nagy terveim voltak a hétvégére. Egy, az előző héten látott beteg bakot szerettem volna elejteni. Akkor bár adott volt a lehetőség, a hivatásos engedélye nélkül nem mertem cselekedni. 

Idő közben megkaptam az engedélyt. A délutánt ugyanazon a lesen terveztem tölteni, ahol korábban felkínálta magát a lehetőség. Reggel viszont, hogy azt a helyet ne zavarjam, egy másik lesre ültem fel, ahová cinegés szórót helyeztem ki korábban. 

Nem tudtam, hogy járja-e valami a szórót, de abban bíztam, hogy ha más nem is, a kukoricába kevert napraforgóra hátha jár szarka, szajkó vagy galamb. 

hajnali les

Megszokott helyen másztam fel a beülőmmel. Jó volt, hogy nem kellett gondolkodni, alakítani a lesen, szépen elfoglaltam a korábban jól kialakított pozíciómat és megkezdődött a várakozás. 

Ahogy telt az idő az őzek elkezdtek visszaváltani a nádba. Engem viszont elkerültek. 40 méterre mögöttem 3 őz 40 méterre előttem 5-8 váltott be a nádba, felém viszont egy sem jött. 

Ezzel még nem is volt olyan nagy problémám, de az teljesen meglepett, hogy galamb, szajkó, szarka egy darab sem érkezett a fekete napraforgóval is feltöltött berendezésre.

Azt viszont nagy öröm volt látni, ahogy a “gép” működik. 
 
Napfelkelte után csapatostul érkeztek a cinegék.  Szorgalmasan szemezgették a napraforgót a kukorica közül. 
 
Időnként le-le ejtve, dobva, verve egy kis kukoricát a földre is. 

szóró ellenőrzés

Igazából szép reggeli les volt. A beváltó őzeket még ha a távolból is de sikerült meg-meg pillantani. A cinegék is feldobták a kedvem, a távolban hápogó kacsák pedig tovább szórakoztattak, főleg azért is mert épp gyakorlok egy csalsíppal, aztán próbáltam tanulni a “mesterektől”. 
 
Miután lemásztam a fáról megnéztem a kamerát. 
 
Egy hét alatt csak 30 képet készített. Még a madarak is csak alig jártak rá. 
 
Huhuu… 
 
Még töltöttem azzal egy kis időt, hogy keressek olyan fát, amire esetleg máskor fel tudnék mászni, hogy az őzekre is tudjak lövést tenni. 
 
Majd csak elindult bennem a kisördög. Azt a helyet, ahol a bakot láttam nem akartam zavarni. De esetleg, ha ott sem lesz semmi a kamerán, itt már jó pozícióba tudnék kerülni este. Szóval egy jó helyet már a zsebembe tudva elindultam a másik szóróhoz. 
 
Megálltam a kocsival, és éppen 2 szajkó szedegette a táblán maradt napraforgókat tőlem 12 méterre. 
 
Hát mondom ez hihetetlen. 
 
Tudtam, hogy amint leállítom a kocsit elrepülnek, de hogy az ajtó nyitást nem várják meg az tuti. 
 
De ha nincs próba, nincs szerencse. 
 
Lassan kinyitottam az ajtót és nem repültek el. De még az íjtól azért messze voltam, ami a tokjában volt a csomagtartóban. 
 
Hál istennek az anyósülés felőli oldalon voltak a szajkók, így settenkedve a kocsi mögött elmentem a csomagtartóig. 
 
Az, hogy a csomagtartó kattanására és ajtajának felemelésére se repültek el kezdte felébreszteni bennem a gyanút. Ezek majd akkor repülnek el, amikor kihúzom az íjat…
 
De mondom, játszuk végig. 
 
Felvettem az elsütőt, még ott voltak. Elővettem az íjat, még mindig. Felraktam az előkeresett apróvadas vesszőmet. Kihúztam az íjat, majd kiléptem a kocsi takarásából. 
 
2 másodperc múlva már úton is volt a vessző és a találatot követően az egyik madár helyben maradt. 
 
Gőzöm sincs, hogy mi okozhatta azt, hogy ez a máskor annyira óvatos madár, ami egy gyorsabb pislogástól elrepült, most kivárta ezt az egész játékot. 
 
Rám mosolygott a szerencse. 

Végül is, ha elég sokszor van kint valaki, néha ilyen is történhet vele, nem igaz? 🙂 
 
A másik madár, szerintem, ezek után nem lesz ilyen türelmes.
 
Gyalogsági ásómmal kis gödröt készítettem madaramnak, melyre a igyekeztem minél több színben pompázó őszi levelet rakni. Megállva mellette pedig elmormoltam a reményt, ami dúvad elejtésekor fogalmazódik meg bennem: Remélem azzal, hogy ezt az egy életet elvettem, többnek hagytam lehetőséget a kibontakozásra. 
 
Az pedig, hogy mit láttam a szóró kameráján, a következő történetből kiderül. 😉

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *