2 malac és a hibás lövés

Tagjelöltként lehetőségem nyílt saját szórót készíteni. A terület főleg apróvadas és nagyvad inkább csak mint váltóvad jelenik meg errefelé.

Éppen emiatt az, hogy hová is kerüljön a szóróm nem volt egy kifejezetten egyszerű feladat. Még májusban elég sok időt szántam arra, hogy a területet legalább egyszer bejárjam, hogy a szórómnak majd megfelelő helyet találhassak.

2-3 hónap telt el, mire megtaláltam ezt az ideális helyet, ahol a nagy fák és a vaddisznó túrások egyszerre voltak jelen kiegészülve egy régi dagonyával.

Nem is kellett neki sok idő, mikor először szórtam ki kukoricát 2-3 nap múlva már meg is találták a disznók.

Aztán sok víz lefolyt a Dunán. (Még akkor is ha most éppen csak csörgedezik benne ez-az) Raktam ki csövet szóró helyett, azt nem forgatták a disznók. Majd hordtam ki kukoricát, de volt, hogy naponta elfogyott. Vadásztam is rajta korábban, ki is jöttek a disznók, de a lámpafényre elugrottak. Aztán kiraktam az a automatát, és láss csodát… A disznók eltűntek… Kb egy hónapra.

Szerencsémre nem is olyan rég egy koca malacokkal kezdte látogatni a helyet, ahol idő közben rengeteg kukorica került a földre.

Ami viszont elég szuper hír volt, hogy nagyon rendszeres látogatók lettek. Jöttek este-reggel, világosban is, sőt még olyan is volt, hogy a szórón aludtak.

Eljött végre a nagy nap. A szóróra világosban is járnak a disznók és szabadidőm is lett. A korábban felszerelt és kint hagyott fix lesre ugyan nem tudtam felmászni, mert úgy nem lett volna kedvező a szelem. A hely viszont úgy lett megválasztva, hogy ilyen esetben is könnyen találni másik fát, amiről lehet vadászni.

Felmásztam hát egy másikra beülővel és reménykedtem, hogy nem most unta meg a szóró kínálta javakat a fekete sereg.

Nem is kellett túl sokat várjak, ahogy közeledett a naplemente már kezdtem is hallani, hogy néha fel-fel visít egy malac, vagy fúj egyet-egyet a koca.

Még éppen világos volt annyira, hogy szabad szemmel is jól láthattam a disznókat, amikor a szóróra érkeztek.

Megindult a helyezkedés. Az íjat ki tudtam húzni észrevétlenül, de várnom kellett, amíg egy malac olyan pozícióba kerül, hogy nincs is mögötte másik és keresztbe is van fordulva.

Ahogy viszont a másodpercek teltek egyre inkább bizonytalanabbá vált a malacok körvonala, tényleg az utolsó néhány napsugár adott még egy kis derengést az erdőnek.

Az egyik malac ideálisan helyezkedett el és elengedtem a vesszőt.

Az íj hangjára pedig szétszaladt a konda.

A vessző a szórón maradt, én pedig elővettem a hőkamerát, hogy megnézzem, hogy esetleg látni-e vért vagy látom-e a malacot.

A disznók nem mentek messzire, én sajnos sem vért sem a malacot nem láttam, ezért elbizonytalanodtam, hogy eltaláltam-e egyáltalán.

Pozitív jelnek véltem, hogy a koca mintha vissza-vissza menne egy helyre, lehet ott fekszik a malac?

Ahogy telt az idő vissza akartak jönni a szóróra, de a világító nockos vessző miatt, végül mégsem mertek.

Elkezdték viszont a szórót körbe-körbe járni. Vártam is, hogy majd elém vagy mögém kerülnek, de arra nem számítottam, hogy a koca éppen alám fog érkezni és a malacokkal elkezdi szaglászni a fát amire felmásztam.

Elég sokáig tartott a vizsgálat. De a végén gondolom csak kiderült a koca számára a turpisság és elkezdte elvezetni a malacokat.

Tekintve, hogy az első lövésemmel kapcsolatban nem voltam 100%-osan biztos, így megkockáztattam egy másodikat is.

Ehhez viszont megfordultam a beülőben és 7 méter magasról lőttem a 3 méterre (vízszintes távolság) lévő malacra.

A kitekeredett pozíció, a lámpával lövés és a nagyon meredek szög miatt viszont rossz helyen találtam el a malacot. Jól láthatóan hátracsúszott a vessző. Nem lett volna szabad lőnöm. Láttam, ahogy a világító nock lassan imbolyogva távolodik, majd eltűnik az erdőben.

Vártam még egy órát és szemügyre vettem az első rálövés helyét.

Láttam, hogy véres a vessző és a csapát is hamar megtaláltam. A malac 30 méterre jutott el, ahol egy fa tövében csendesedett el végleg.

Ezért nem láttam korábban a hőkamerában.

A hivatásossal történő telefonos egyeztetést követően pedig arra a döntésre jutottunk, hogy a másik malacnak csak holnap reggel világosban eredünk a nyomába.

A másnapi történetet nem részletezném, mert sajnos nem alakult minden a legjobban és nem szeretnék eszközt adni az ellentábor kezébe.

Ha valaki rám ír és érdekli szívesen megírom neki üzenetben, mi is történt pontosan.

A második malacot is sikerült másnap terítékre fektetni. De legközelebb ilyen helyzetben nem fogok lövést tenni. Örök hála Jánosnak és Pálnak a segítségért!

A rossz lövésből pedig levontam a tanulságot.

Mindent összevetve nagyon hálás vagyok, hogy a lakhelyem közelében vaddisznót ejthettem el a saját szórómon.

Ez a vadászíjász karrierem kezdetén egy megvalósíthatatlan vágyálomnak tűnt. Mondhatnám azt, hogy vadászati lehetőség tekintetében ennél nincs feljebb 🙂 Nyilván más íjjal vadászni egy nagyvadas, hegyes területen mint az Alföldön. Kicsit többet kell kaparni a mogyoróért, de cserébe tényleg ott vadászhatok, ahol lakom és ahol felnőttem.

Leave a Comment Cancel Reply