Füge első utánkeresése - Őz suta

Nagy terveim voltak a hétvégére. Egy az előző héten látott beteg bakot szerettem volna elejteni. Akkor bár adott volt a lehetőség, a hivatásos engedélye nélkül nem mertem cselekedni.

Nagyon erősen fostos volt. Le volt soványodva, nem váltott téli szőrre mint a többiek. A mozgása is nehézkes/érdekes volt. Ezért ítéltem úgy, hogy esetleg idényen kívül is szóba jöhetne az elejtés, nehogy megfertőzze a többit. Illetve ne 2 hét alatt haljon éhen vagy fagyjon meg, hanem ha vége kell legyen, inkább kíméletesebben történjen.

A felvételek a múltheti megjelenéséről és a kameráról vannak. 20 percig forgolódott előttem, de a hivatásost SMS-ben nem tudtam elérni. Kockáztatni pedig nem akartam.

Idő közben megkaptam az engedélyt. A délutánt ugyanazon a lesen terveztem tölteni.

Délben viszont a kamerának kivettem az SD kártyáját.

A kamerán az látszott, hogy a legtöbb időt akkor töltötte kint, amikor én is fent ültem a fán.

Utána még 1-2 napig megjelent, vagy reggel vagy délután. Az utolsó 3 napban viszont egyáltalán nem.

Más őzek viszont rendszeresen látogatták a szórót, ezért a tervem annyiban módosult, hogy ha nem a beteg őz jön ki, hanem egy suta azt is megpróbálom elejteni. Nem várok a beteg bakra (mert valószínűleg nem fog jönni).

lesvadászat

Ezt a szórót egy vadásztársunk alakította ki. Én csak a kitelepített les felrakásával járultam hozzá. Illetve párszor én is vittem ki rá kukoricát.

A les elég jó helyen volt, mert a lucernára is ki lehetett róla lőni és a szóróra is. Mindezt úgy, hogy az ágak még jó hátteret és takarást is adtak. Úgy gondolom, hogy a jól kihelyezett leshely a vadászíjászatban a sikernek az egyik fele. (Ha azt nem számítom, hogy vadnak is lennie kell.)

Az ülőke helyett viszont inkább beülőben ültem, mert úgy a szóró és nem a lucerna esett jobban kézre.

A lesről ráláttam az autómra is.

Sajnos az elején még arra is kellett figyelnem, hogy amikor valakik/valaki megállt a kocsimnál és jól körbejárta, azt is levideózzam, mert ugyanitt korábban defektet “kapott” egy vadásztársam.

Nem szerettem volna így járni, vagy ha már így járok, legalább szerettem volna ha akad “gyanúsított”.

Bár praktikus volt a jó közelítéssel dolgozó kamera, az, hogy mocorognom kellett a lesen az eléggé zavart.

Szerencsére, ahogy sötétedett a “látogatók” elfogytak. Az őzek pedig kezdtek éledezni. Már hallottam is, hogy előttem, a szóró túloldalán, meg-meg mozdul a nád.

Viszont még mielőtt onnan megindultak volna az őzek, a másik oldalon a lucernában 3 suta közeledett.

Láttam őket az ágak közül, megfordultam a beülőben és még takarásban kihúztam az íjat.

Az egyik őz 15 méterre volt előttem, de egy ág pont belógott elém és a levelek takarták a vitális zónát.

Valami mégis gyanús lehetett nekik, mert az egyikőjük, a legtávolabbi, megfordult.

Az alattam lévő nézegetett. Én kihúzott íjjal vártam. Majd 1-2 perc nézelődés után inkább sarkon fordult és lassan elsétált.

Visszafordultam, lehorgasztottam a fejem de nem voltam szomorú.

Aznap már lőttem egy szajkót és ez a pillanat is elég mesés volt, hiszen az őz feje már a lőnyílásban volt. Az élmény csodálatos volt, a vadászíjászat pedig már csak ilyen.

Azon elgondolkodtam, hogy vajon ha csak akkor húzom ki az íjat, amikor rendesen látom, máshogy alakult volna-e a helyzet. De akkor meg ő is jobban láthatott volna. Ki tudja… Legközelebb úgy is megpróbálom 🙂 Remélem lesz rá alkalmam.

Ahogy így tűnődtem, a nád ismét elkezdett mozogni és egy suta lépdelt elém.

Mikor pozícióba ért, elkezdtem felemelni a kezem de a mozdulatomra egy pillanatra felnézett. Elkezdődött a sóbálványos játék.

Szerencsémre kicsit később egy bak is követte, így annak lépteinek a zaja lehetővé tette, hogy kihúzzam az íjat.

A 20-as tüskét a vitális zónára illesztettem, pár másodpercet hagytam, hogy stabilizálódjon a kezem és útjára indítottam a vesszőt.

A világító nocknak hála láttam, hogy megfelelő helyen történt a becsapódás. Szintén ideális volt, hogy a lövés után a lucerna felé kezdtek el szaladni. Már az őz ugatásán hallottam, hogy a tüdeje kezd megtelni vérrel.

A lucernán még egy 40 métert futottak. A sutát beérte a bak, majd megálltak. Pár másodperc múlva a bak tovább futott. A suta pedig lassan összerogyott. Még egyszer felemelte a fejét és végleg elcsendesedett.

Ez a példa is jól mutatja, hogy egy megfelelő lövést követően a vad nem szenved sokáig. A GrimReaper Razortip 125grain-es hegy pedig már többször bizonyított.

utánkeresés

Boldog voltam, hogy elejétől a végéig nyomon tudtam követni a vad mozgását. Kicsi 11 hónapos Füge kutyámnak ez egy teljesen ideális lehetőség lett a gyakorlásra.

(Tudom, hogy nem lenne szabad őzcsapával kezdeni, és várnom is kellett volna, hogy ne legyen friss a nyom. Sajnos olyan sok lehetőséget nem tudok biztosítani kicsi kutyámnak, ahol pedig főleg vadászom ott őz és róka lehet csak, amit keresni kellhet. A húst pedig minél hamarabb szerettem volna tisztán tudni. Azt remélem egy alkalom nem teszi tönkre a kutyust.)

Nem nyúltam a vesszőhöz sem, sőt a rálövés helyét sem nagyon járkáltam körbe. Érdekes volt viszont, hogy a vessző nem volt kifejezetten véres. Talán kifelé végig törölte a téli szőre a vadnak? Nem tudom.

Elmentem kiskutyámért. Rátettem a hosszú narancssárga vezetéket.

Otthon már többször gyakoroltunk ezzel. Szarvas lábat, disznó lábat, őz lábat, táplálék vonszalékot keresett. Egyből tudta, hogy itt nem várom tőle, hogy láb mellett jöjjön utánam, hanem húzta rendesen, az orrát pedig fel sem emelte a földről.

Megérkeztünk a rálövés helyére.

Először leültettem pár méterrel arrébb és én néztem körbe. Majd hoztam magammal őt is.

Rámutattam a földre, és mondtam neki a már jól ismert “Keresd” kifejezést. Arra is figyeltünk, hogy ezt nála semmilyen más esetben ne használjuk. Például a “Hol a labda?” esetében, mikor azt akartuk, hogy hozza vagy megtalálja a labdát, sosem mondtuk neki azt, hogy keresd. Tudta, hogy ilyenkor szaglászni kell a mutatott pontra és követni a nyomot.

Először egy pár métert (1-2 métert) arra indult, ahonnan jöttek az őzek, majd megfordult és elindult egy érdekes irányba. Nem sok időm volt kételkedni benne, mert pár másodperc után, már láttam is a vércseppeket.

Rálövés után még mielőtt kirohantak volna a lucernában csináltak egy kisebb félkört, amit én kihagytam volna, ha magamtól keresek, de kutyusom szépen rámutatott.

Majd folyamatos haladása közben, a vezeték mentén, láttam a csapa további részét.

Ahogy a lucernába ért, ami magasabb volt mint ő, elkezdett ugrálni. Jó irányba haladt, de ahogy néztem kb egy méterrel mellette, mint ahol a csapa lett volna. Majd az őz mellett 1-2 méterrel el is ment.

Túlment szintén pár métert, majd visszafordult és megtalálta az őzet.

Így Fügének megvolt élete első utánkeresése. Nekem pedig megadatott az az öröm, hogy átélhettem azt, hogy az otthoni tanítgatásoknak hála kutyusom, még ha egy nem túl bonyolult csapán is, de végigment. Elképesztő érzés volt. Alig várom, hogy legyen folytatása.

Az utánkeresést elejétől végéig felvettem narrálva. A végén viszont minden bizonnyal nem a leállítás gombot nyomtam meg, csak kiléptem a kamerából, így az nem lett elmentve 🙁 Ezért 1-2 videó kedvéért újra elindítottam a csapán kutyusomat, amin már a lucernás ugrálásos részt is javította.

Végtelenül hálás vagyok Fügének a közös munkáért. A türelmes várakozásért a kocsiban és a Pestre felfelé vezető úton. Amikor sétáltunk és a szabadon követést gyakoroltuk, megtalálta egy vadásztársam elvesztett maszkját és vaddisznó zsigerekre is rámutatott, amit nem mi hagytunk kint.

Rengeteg dolgot tud már most és még csak 11 hónapos. Egy picit lehetne harciasabb, de ezt leszámítva úgy érzem, hogy egy tökéletes kutyusom van. Akit nyilván van hová fejleszteni, de az már csak rajtam – rajtunk múlik.

Füge első utánkeresése – Őz suta

lesvadászat

utánkeresés

Leave a Comment Cancel Reply